2024. szeptember 30.

Az elmúlt 4-5 napban az eddigi legtökéletesebb bipolaritást éltem meg. A napszakokban változót. Reggelente kipihent ébredések, kreatív órák, a jobb jövő reménye, fizikai és mentális túlpörgés. Késő délután-este váratlan üresség és tehetetlenség, hirtelen támadt ólmos fáradtság, kétségek, félelem. De a rendszert felismerve a megnyugtató tudat, hogy másnap az egész újra kezdődik.

2024. szeptember 14.

Megint egy házzal tovább. Vége a Léleknek. Minden mozdulat az utolsó. A bón-rendszerben még mindig sok mindent nehezen találok meg. Azt hittem, eljön egyszer majd a napja annak, hogy vakon is tudnám csinálni. Az asztalnál ülök munkaidőben. Tőlem vagy 5 méterre az egyetlen vendég. Talán az utolsó. Dupla presszókávét és kis szódacitromot iszik. Az erről … Olvass tovább

2024. szeptember 5.

Azt írtam, neki, hogy az írás a legfontosabb terápiám. Hogy nagyon nehéz elkezdeni, mert eleinte lehetetlennel tűnik formába önteni mindazt, ami belül van. Nincs hozzá elég kéz, nincs hozzá elég szem és szív. De aztán valahogy mégis elindul egy út. Úgysem lehet mindent. Sem egyszerre, sem egyáltalán. Azt írtam neki, hogy aztán egyszer csak eljön … Olvass tovább