Tudtam, hogy valamikor a karácsonyról is. De nem gondoltam volna, hogy épp ma, vicces. Így jött ki a lépés. Megengedek magamnak mindenféle klisét. Arany körömlakk, nagy fülbevaló, hajat mostam. Mióta visszafogytam a mániában felszedett plusz tíz kilóról a normál súlyomra, ma először veszek fel nőies ruhát. Jól áll és rájövök, mennyi lehetőség rejtőzik még szépen … Olvass tovább

Tegnap azon kaptam magam, hogy az életemet is úgy figyelem, mintha egy sorozatot néznék. Drukkolok a főszereplőnek, de semmi kötelességet nem érzek vele kapcsolatban. Magával ragad a személyisége, roppant módon tudok vele azonosulni és tetszik a dramaturgia. Kíváncsian figyelem, mikbe keveredik és hogy oldja meg a helyzeteket. Látom rajta, hogy sokszor fogalma sincs, hogyan tovább, … Olvass tovább

Úgy kellett ma összekaparnom magam, mint egy matricát. Kétdimenziósan tapadtam az ágyba és a fájdalomba. Már-már annyira vékonyan, hogy azt gondoltam, talán nem is létezem, csak ez a fájdalom létezik. Nem akarok soha többet senkitől függeni. Károsít, tönkretesz. A munkahelyem kapcsán sikerült magamban tudatosítanom, hogy nem függök a munkaadóimtól. Nem stresszelek; ha kirúgnak, kirúgnak, megyek … Olvass tovább

11:30 Kezdem feladni a reményt, hogy olyan helyet találjak, ahol élvezem a munkát. Abigél nappalijában ülök a tegnapi ruhámban, mai kávé és cigi társaságában. Meg az övében, csak közben mégsem, mert neki előbb még fel kell ébrednie. Szótlanul üldögélünk, csak a YouTube-on beszél egy férfi angolul. Egy szót sem értek belőle. A macskája folyamatosan engem … Olvass tovább

8:05 Ma tízre megyek a Hosszúlépésbe próbanapra. Determinál a félelem, semmit nem tudok csinálni és görcs van a gyomromban. Úgy érzem, minden ezen múlik és utálom ezt az érzést. Közben az agyammal tudom, hogy ha nem sikerül vagy nem tetszik, akkor is lesz majd valahogy. Csak jó lenne végre már látni, hogy hogy. 9:41 Úton … Olvass tovább

Tegnap nagyon depresszív napom volt. Reggel még megbeszéltük Katinkával, hogy erős nők vagyunk. A délelőtti munka alatt kezdtek jönni a rossz érzések és a kétségbeesés, és úton hazafelé már megint tömegközlekedési eszközön jött rám a sírás. Kitűztem célul, hogy senkit nem fogok felhívni, egyedül birkózom meg a fájdalommal. Bevettem egy nyugtatót és otthon azt játszottam, … Olvass tovább

Négy körül felébredve megint azon gondolkozom, milyen gyógyszer lehetne még erősebb a 150 mg Seroquelnél, hogy mélyen és egyben aludjam át az éjszakát. Pár órával később már reggelnek számít. Nyamvadt hangulatban, erőtlenül ébredek. Kivételesen megengedem magamnak, hogy az aktuális sorozatomból két résszel kezdjem a napomat. Míg sötétben (este vagy egy egy éjjeli felébredéskor) semmi lelkifurdalásom … Olvass tovább

„Nem, nem, nem tudok élni, nem, nem, mindent tudok. Nem, nem, kutyák ugatnak, nem, nem, jól vagyok.” (Csókolom együttes) Legalább ötször eljutottam arra a pontra, hogy megmondom, ez nekem túl stresszes és felmegyek az öltözőbe, leveszem végre a hányás szagú pólót, az L-eset – csak azért nem M-es, hogy minél távolabb legyen a testemtől és minél … Olvass tovább

Nagyon sokat jelent, hogy mikor valaki elválik a társától és új körülményeket alakít ki, dupla vagy szimpla ágyat választ magamnak. Több olyan emberről is tudok, akik a szimpla ágyat választották, nekik aztán (legalábbis eddig, hiszen szerencsére még élnek) nem lett új kapcsolatuk. Azért még, hogy nekem dupla ágyam van, nem kell folyamatosan felhoznom mindenféle Tamásokat. … Olvass tovább

„Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!“ Vonalhúzások 1. Részlet első naplómból (2018. nov. 14.): „Tegnap kiderült, hogy a legutóbbi színházi pályázatot sem nyertük meg. Letöröltem a színházi munkáimat tartalmazó honlapom. Elég volt. Sokat próbálkoztam, elfáradtam. Nem engedett be. Folyton kopogtam, csengettem, az ablakát is megpróbáltam egyszer betörni egy kővel, ami nem … Olvass tovább