Hónap: 2024 november

Ez most így szerintem tök oké. Ismét a koszos és rendetlen lakásban, ismét az ágyban már mióta és még ki tudja, meddig. A lepedő még mindig a vérfoltos. Tegnap nem futottam. Este édességeket zabáltam, az étteremből elhozott maradék halloweeni nyalókákat, és nutellás gofrit. (Nutella és gofri mindig van otthon, végszükség esetére a gyerekeknek.) Végig fogom … Olvass tovább

Ma jelent meg Molnár Kamilla velem készített interjúja a divany.hu-n: Bipoláris zavar – egy kifejezés, amely az elmúlt években az egyik legtöbbször emlegetett lett, és ami sokakat elgondolkodtat a szakemberekkel egyetemben. A koronavírus-járvány okozta mentális problémák nagyon felerősödtek, egyre többen küzdenek valamilyen pszichés betegséggel. Cikkünkben arra keressük a választ, hogyan telnek egy bipoláris zavarral küzdő … Olvass tovább

Végre eljött a zokogógörcs. Miközben teljesen átadtam magam kétségbeesésem és fájdalmam kitörésének, kénytelen voltam azzal is foglalkozni, mit gondolhatnak a járókelők a széles sétáló utca forgatagában. Egy kirakat felé fordultam. Egy sportbolt sífelszerelése tetszett át a könnyek és az üveg túloldaláról. (Még mindig szerencsésebb helyzet, mint a tavaly augusztustól novemberig, a tömegközlekedéses eseteim, ahol szintén … Olvass tovább

Mikor napokig nem látom a lányaimat, azzal a gondolattal próbálom nyugtatni magam, hogy még ha soha többet sem találkoznánk, az életcélom akkor is az, hogy őket támogassam. A depresszióm évei Csipkerózsika százéves álmára hasonlítanak. Csak míg ő hibernáltságából szájszag és ráncok nélkül ébredt fel, hogy ölébe hulljon életcélja, a szerelem; addig az én életemből évek … Olvass tovább

Most a futásról. Mert bár tudom, hogy eddig bármi, amit felépítettem, az később összeomlott. Mégis szakadatlanul építkezem, hogy kihasználjam az időt, amit így is úgy is le kell itt pengetnem. Az aktuális fogódzkodó pontot azért hoztam létre, hogy alkalmazásakor egy bizonyos szintig ki tudjam magam húzni a depresszió mocsarából. Délelőttönként, amikor csak rá tudom venni … Olvass tovább

Többször felébredtem rá, hogy elfelejtettem útját venni a vérem patakként a frissen húzott lepedőre folyásának. (Ha tudnák ezek a petesejtek, mennyi erőfeszítésbe tellett rávennem magam egyik restanciámra, a régóta mocskos ágynemű lecserélésére…) Folyton visszaaludtam és azt reméltem, hogy csak álmodtam. Abban a pszichés és fizikai kimerültségben lehetetlen volt elválasztani az álmot és a valóságot, és … Olvass tovább

És már a november. Eddigre elfogadhatóbb az ősz, mert már benne vagyunk és telik. Szerencsére és szándékosan kerülöm azokat a helyeket, ahol nagyobb mennyiségben találkoznék a legendásan szép színes falevelekkel vagy gesztenyékkel. Az ágak, levélkupacok meg az a másik, a két évvel ezelőtti, legsúlyosabb depressziómra emlékeztetnek. Amikor édesanyám hozzánk költözött, és vele és Rékával nap … Olvass tovább