Öt nap távollét tőle segített. Szabadságon és beteg voltam. És kiszabadultam a belebetegedésemből. Végiggondoltam, hogy nem, hogy férfi-női kapcsolatot, de semmiféle személyeset nem akarok olyasvalakivel, akinek a társaságában nem érzem, hogy kíváncsi rám, és aki nem érezteti velem, hogy szeret velem lenni. Nagyon jó pincérnek tartom és ezt továbbra is ki fogom fejezni, valamint gondoskodom a fesztelen munkakapcsolatról. De nőként nem fogok már lépni felé. Eddig egyetlen eset kivételével mindig én kezdeményeztem és ebbe belefáradtam. Három nap közös munka alatt sikerült végigvinnem ezt a tervet, bármennyire is elvarázsol a ragyogó tekintete. A feldobott másfél hónap után megnyugtató megint az enyhe depresszióra ébredni. A menstruáció tompa fájdalmára emlékeztet: mindkettő valamiféle tartást ad, és mindkettőről tudom, hogy mulandó.