Most a futásról. Mert bár tudom, hogy eddig bármi, amit felépítettem, az később összeomlott. Mégis szakadatlanul építkezem, hogy kihasználjam az időt, amit így is úgy is le kell itt pengetnem. Az aktuális fogódzkodó pontot azért hoztam létre, hogy alkalmazásakor egy bizonyos szintig ki tudjam magam húzni a depresszió mocsarából. Délelőttönként, amikor csak rá tudom venni … Olvass tovább

Többször felébredtem rá, hogy elfelejtettem útját venni a vérem patakként a frissen húzott lepedőre folyásának. (Ha tudnák ezek a petesejtek, mennyi erőfeszítésbe tellett rávennem magam egyik restanciámra, a régóta mocskos ágynemű lecserélésére…) Folyton visszaaludtam és azt reméltem, hogy csak álmodtam. Abban a pszichés és fizikai kimerültségben lehetetlen volt elválasztani az álmot és a valóságot, és … Olvass tovább

És már a november. Eddigre elfogadhatóbb az ősz, mert már benne vagyunk és telik. Szerencsére és szándékosan kerülöm azokat a helyeket, ahol nagyobb mennyiségben találkoznék a legendásan szép színes falevelekkel vagy gesztenyékkel. Az ágak, levélkupacok meg az a másik, a két évvel ezelőtti, legsúlyosabb depressziómra emlékeztetnek. Amikor édesanyám hozzánk költözött, és vele és Rékával nap … Olvass tovább

Hatalmas megnyugvást jelent, hogy három hete újra dolgozom, és hogy már attól sem félek, hogy elvesztem az állásom. A Halak egy étterem-söröző, saját sörkifőzdével. Mintegy ötszörös bevételt termel ki naponta a Lélekhez képest. Ezt és még két másik éttermet egy házaspár vezeti, akik szimpátia alapján választottak ki üzletvezetőnek. Nem zavarta őket a szinte nem is … Olvass tovább

20 napja fogalmazódott meg bennem, hogy a bőrömön érzem az üzlet hanyatlását. Hogy nem csak, mint üzletvezető aggódom a Lélekért, és nem csak pincérként telnek az órák csigalassan, hanem az egyre csökkenő bevétellel arányos havi borravaló-apadás ad választ arra a fel nem tett kérésre, miért lettek az utóbbi időben anyagi problémáim. Az elmúlt hónapokban feléltem … Olvass tovább

Az elmúlt 4-5 napban az eddigi legtökéletesebb bipolaritást éltem meg. A napszakokban változót. Reggelente kipihent ébredések, kreatív órák, a jobb jövő reménye, fizikai és mentális túlpörgés. Késő délután-este váratlan üresség és tehetetlenség, hirtelen támadt ólmos fáradtság, kétségek, félelem. De a rendszert felismerve a megnyugtató tudat, hogy másnap az egész újra kezdődik.

Megint egy házzal tovább. Vége a Léleknek. Minden mozdulat az utolsó. A bón-rendszerben még mindig sok mindent nehezen találok meg. Azt hittem, eljön egyszer majd a napja annak, hogy vakon is tudnám csinálni. Az asztalnál ülök munkaidőben. Tőlem vagy 5 méterre az egyetlen vendég. Talán az utolsó. Dupla presszókávét és kis szódacitromot iszik. Az erről … Olvass tovább

Azt írtam, neki, hogy az írás a legfontosabb terápiám. Hogy nagyon nehéz elkezdeni, mert eleinte lehetetlennel tűnik formába önteni mindazt, ami belül van. Nincs hozzá elég kéz, nincs hozzá elég szem és szív. De aztán valahogy mégis elindul egy út. Úgysem lehet mindent. Sem egyszerre, sem egyáltalán. Azt írtam neki, hogy aztán egyszer csak eljön … Olvass tovább

Különböző jelekből tudom, hogy depressziós fázisban vagyok. A napokban újra kezdődött az az állapot, amikor több dologhoz is hozzáfognék, mégsem tudok megmozdulni. Itt a korábbi módszert alkalmazom: időt hagyok magamnak. Tudom, hogy mindjárt, vagy valamikor lesz erőm megmozdulni és tovább működni. További tünetek az étvágytalanság, a levegő hosszú kifújása, általános magabizonytalanság, fáradtság, kedvtelenség. Most először … Olvass tovább

Ha megint lesz pénzem, veszek gyógyszert és vécépapírt. (Szent István napja.)