Hatalmas megnyugvást jelent, hogy három hete újra dolgozom, és hogy már attól sem félek, hogy elvesztem az állásom. A Halak egy étterem-söröző, saját sörkifőzdével. Mintegy ötszörös bevételt termel ki naponta a Lélekhez képest. Ezt és még két másik éttermet egy házaspár vezeti, akik szimpátia alapján választottak ki üzletvezetőnek. Nem zavarta őket a szinte nem is létező éttermi múltam, csak az emberi tényezőkre koncentráltak. Mire itt elkezdtem dolgozni, egyértelművé vált számomra, hogy szinte esélytelen végzettség és többéves tapasztalat nélkül ebben a pozícióban elhelyezkedni. Valószínűleg ez volt az egyetlen esélyem ebben a városban és ebben az évezredben.
Hatalmas megnyugvást jelent továbbá az is, hogy képes vagyok úgy funkcionálni a munkában, hogy senki nem veszi észre, hogy depressziós vagyok. Nagy erőfeszítések és nyugtatószerek árán tudok a munkámra koncentrálni, azon kívül pedig körülbelül semmire.
A depresszió ébredéskor jelentkezik. Órákig tart, mire ki tudok szállni az ágyból, általában csak addigra sikerül, mikor délután 2-3 közt dolgozni indulok, vagy ha a gyerekeimmel találkozom. Délelőtt bőven lenne időm a húzódó dolgaimat intézni, de ezeket napról napra halogatom. Elfogytak a gyógyszereim és vasárnap van. Elfogyott a tej. Két hete nem szőrtelenítettem. Egyszer elmentem futni, és bár jót tett, azóta nem sikerült rávenni magam. Nem kommunikálok barátokkal, családtagokkal és nem is lenne mit mesélnem. Üresség van a fejemben. Ezt a pár sort is hetek óta írom.
Ma szabad napom van és délután négykor sikerült kikelnem az ágyból. De legalább kikeltem. Minden pillanatban hálát adok, hogy van munkám és be tudok járni. És hogy a depresszió nem tesz már életképtelenné. Tudom, hogy elmúlik. Itt van és örökre meg fog látogatni, de jön-megy. Szóval megy is.
Annyira érzem a szavaidat.
Gyönyörűen írsz
Köszönöm!!!