Négy körül felébredve megint azon gondolkozom, milyen gyógyszer lehetne még erősebb a 150 mg Seroquelnél, hogy mélyen és egyben aludjam át az éjszakát.
Pár órával később már reggelnek számít. Nyamvadt hangulatban, erőtlenül ébredek. Kivételesen megengedem magamnak, hogy az aktuális sorozatomból két résszel kezdjem a napomat. Míg sötétben (este vagy egy egy éjjeli felébredéskor) semmi lelkifurdalásom nincs lazítani, addig nappal igen. 80 százalékosan sikerül elérnem, hogy ez most mégse zavarjon.
Az utolsó öt-tíz perc előtt leállítom a lejátszót és félrehúzom a függönyt, felhúzom a rolót, hogy mikor vége lesz, nagyobb motivációm legyen felkelni és azt a challanget tűzöm ki célul, hogy a maradék 20 százalék meggyőzetlenségem fejében nem üldögélek majd felülés után az ágy szélén, hanem kivételesen rögtön felállok.
Tegnap a tükörbe nézve észrevettem, hogy nagy rám a legnagyobb farmerem, amibe 2 hónapja még örültem, hogy egyáltalán beleférek. Mégis félek felpróbálni az eggyel kisebbet. Végül erőt veszek magamon és szembenézek a testtömegemmel. Félek, hogy nem változott az utóbbi mérés óta, mert az elmúlt napokban többször is ittam alkoholt. Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy mégis fogytam másfél kilót. Rám jön az eggyel kisebb gatya is. A fekete körömlakk pedig ma is marad.
Nagyon ismerem ezeket a pillanatokat!!!