Annyi mindenbe kapaszkodtam már életemben.
Az ágyrácsba, mikor sikerült először felállnom.
A szüleimbe.
A testvéreimbe és nagycsaládomba.
Barátságokba.
Mikor azok tönkrementek, újabb barátságokba.
A férjembe.
Sajnos a gyerekeimbe is.
A szerelmembe.
Most mindezek elhagytak és nem lelek fogódzkodót.
Csak a cigarettába kapaszkodom és a nyugtatóba.
Magam szeretnék a fogódzó lenni.
Ha sikerül, akkor mások is kapaszkodhatnak belém.
Első sorban Ti, drága gyermekeim!