20 napja fogalmazódott meg bennem, hogy a bőrömön érzem az üzlet hanyatlását. Hogy nem csak, mint üzletvezető aggódom a Lélekért, és nem csak pincérként telnek az órák csigalassan, hanem az egyre csökkenő bevétellel arányos havi borravaló-apadás ad választ arra a fel nem tett kérésre, miért lettek az utóbbi időben anyagi problémáim. Az elmúlt hónapokban feléltem … Olvass tovább

Az elmúlt 4-5 napban az eddigi legtökéletesebb bipolaritást éltem meg. A napszakokban változót. Reggelente kipihent ébredések, kreatív órák, a jobb jövő reménye, fizikai és mentális túlpörgés. Késő délután-este váratlan üresség és tehetetlenség, hirtelen támadt ólmos fáradtság, kétségek, félelem. De a rendszert felismerve a megnyugtató tudat, hogy másnap az egész újra kezdődik.

Megint egy házzal tovább. Vége a Léleknek. Minden mozdulat az utolsó. A bón-rendszerben még mindig sok mindent nehezen találok meg. Azt hittem, eljön egyszer majd a napja annak, hogy vakon is tudnám csinálni. Az asztalnál ülök munkaidőben. Tőlem vagy 5 méterre az egyetlen vendég. Talán az utolsó. Dupla presszókávét és kis szódacitromot iszik. Az erről … Olvass tovább

Azt írtam, neki, hogy az írás a legfontosabb terápiám. Hogy nagyon nehéz elkezdeni, mert eleinte lehetetlennek tűnik formába önteni mindazt, ami belül van. Nincs hozzá elég kéz, nincs hozzá elég szem és szív. De aztán valahogy mégis elindul egy út. Úgysem lehet mindent. Sem egyszerre, sem egyáltalán. Azt írtam neki, hogy aztán egyszer csak eljön … Olvass tovább

Különböző jelekből tudom, hogy depressziós fázisban vagyok. A napokban újra kezdődött az az állapot, amikor több dologhoz is hozzáfognék, mégsem tudok megmozdulni. Itt a korábbi módszert alkalmazom: időt hagyok magamnak. További tünetek az étvágytalanság, a levegő hosszú kifújása, általános magabizonytalanság, fáradtság, kedvtelenség. Most először nem félelmetes ezeket a jeleket dekódolni, mert az életkörülményeim megváltozása miatt … Olvass tovább

Ha megint lesz pénzem, veszek gyógyszert és vécépapírt. (Szent István napja.)

Gyerekkoromban írtam először naplót, olyan 10 éves lehettem. Egy ideig rendszeresen vezettem, aztán sokáig nem jutottam hozzá és hatalmas lelkifurdalásom volt emiatt. Sokat gondolkodom azon a mondáson, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. Mégis azt hiszem, nagyon nehéz ezt betartani, amikor az ember nem egyedül él egy háztartásban. Gyerekkoromban a családommal és a … Olvass tovább

Tudtam, hogy valamikor a karácsonyról is. De nem gondoltam, hogy épp ma, vicces. Így jött ki a lépés. Klisék: arany körömlakk, nagy fülbevaló. Hajat is mostam. Mióta visszafogytam a mániában felszedett plusz tíz kilóról a normál súlyomra, ma először veszek fel nőies ruhát. Jól áll és rájövök, mennyi lehetőség rejtőzik még a szekrényemben. Mióta nem … Olvass tovább

Tegnap azon kaptam magam, hogy az életemet is úgy figyelem, mintha egy sorozatot néznék. Drukkolok a főszereplőnek, de semmi kötelességet nem érzek vele kapcsolatban. Magával ragad a személyisége, roppant módon tudok vele azonosulni és tetszik a dramaturgia is. Kíváncsian figyelem, mikbe keveredik és hogy oldja meg a helyzeteket. Látom rajta, hogy sokszor fogalma sincs, hogyan … Olvass tovább

Úgy kellett ma összekaparnom magam, mint egy matricát fel. Kétdimenziósan tapadtam az ágyba és a fájdalomba. Már-már annyira vékonyan, hogy azt gondoltam, talán nem is létezem, csak ez a fájdalom létezik. Nem akarok soha többet senkitől függeni. Károsít, tönkretesz. A munkahelyem kapcsán (November 27-e óta dolgozom pincérként a Lélekben) sikerült magamban tudatosítanom, hogy nem függök … Olvass tovább