És már a november. Eddigre elfogadhatóbb az ősz, mert már benne vagyunk és telik. Szerencsére és szándékosan kerülöm azokat a helyeket, ahol nagyobb mennyiségben találkoznék a legendásan szép színes falevelekkel vagy gesztenyékkel. Az ágak, levélkupacok meg az a másik, a két évvel ezelőtti, legsúlyosabb depressziómra emlékeztetnek. Amikor édesanyám hozzánk költözött, és vele és Rékával nap … Olvass tovább

Hatalmas megnyugvást jelent, hogy három hete újra dolgozom, és hogy már attól sem félek, hogy elvesztem az állásom. A Halak egy étterem-söröző, saját sörkifőzdével. Mintegy ötszörös bevételt termel ki naponta a Lélekhez képest. Ezt és még két másik éttermet egy házaspár vezeti, akik szimpátia alapján választottak ki üzletvezetőnek. Nem zavarta őket a szinte nem is … Olvass tovább

20 napja fogalmazódott meg bennem, hogy a bőrömön érzem az üzlet hanyatlását. Hogy nem csak, mint üzletvezető aggódom a Lélekért, és nem csak pincérként telnek az órák csigalassan, hanem az egyre csökkenő bevétellel arányos havi borravaló-apadás ad választ arra a fel nem tett kérésre, miért lettek az utóbbi időben anyagi problémáim. Az elmúlt hónapokban feléltem … Olvass tovább

Az elmúlt 4-5 napban az eddigi legtökéletesebb bipolaritást éltem meg. A napszakokban változót. Reggelente kipihent ébredések, kreatív órák, a jobb jövő reménye, fizikai és mentális túlpörgés. Késő délután-este váratlan üresség és tehetetlenség, hirtelen támadt ólmos fáradtság, kétségek, félelem. De a rendszert felismerve a megnyugtató tudat, hogy másnap az egész újra kezdődik.

Megint egy házzal tovább. Vége a Léleknek. Minden mozdulat az utolsó. A bón-rendszerben még mindig sok mindent nehezen találok meg. Azt hittem, eljön egyszer majd a napja annak, hogy vakon is tudnám csinálni. Az asztalnál ülök munkaidőben. Tőlem vagy 5 méterre az egyetlen vendég. Talán az utolsó. Dupla presszókávét és kis szódacitromot iszik. Az erről … Olvass tovább

Azt írtam, neki, hogy az írás a legfontosabb terápiám. Hogy nagyon nehéz elkezdeni, mert eleinte lehetetlennek tűnik formába önteni mindazt, ami belül van. Nincs hozzá elég kéz, nincs hozzá elég szem és szív. De aztán valahogy mégis elindul egy út. Úgysem lehet mindent. Sem egyszerre, sem egyáltalán. Azt írtam neki, hogy aztán egyszer csak eljön … Olvass tovább

Különböző jelekből tudom, hogy depressziós fázisban vagyok. A napokban újra kezdődött az az állapot, amikor több dologhoz is hozzáfognék, mégsem tudok megmozdulni. Itt a korábbi módszert alkalmazom: időt hagyok magamnak. További tünetek az étvágytalanság, a levegő hosszú kifújása, általános magabizonytalanság, fáradtság, kedvtelenség. Most először nem félelmetes ezeket a jeleket dekódolni, mert az életkörülményeim megváltozása miatt … Olvass tovább

Ha megint lesz pénzem, veszek gyógyszert és vécépapírt. (Szent István napja.)

Gyerekkoromban írtam először naplót, olyan 10 éves lehettem. Egy ideig rendszeresen vezettem, aztán sokáig nem jutottam hozzá és hatalmas lelkifurdalásom volt emiatt. Sokat gondolkodom azon a mondáson, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. Mégis azt hiszem, nagyon nehéz ezt betartani, amikor az ember nem egyedül él egy háztartásban. Gyerekkoromban a családommal és a … Olvass tovább

Tudtam, hogy valamikor a karácsonyról is. De nem gondoltam, hogy épp ma, vicces. Így jött ki a lépés. Klisék: arany körömlakk, nagy fülbevaló. Hajat is mostam. Mióta visszafogytam a mániában felszedett plusz tíz kilóról a normál súlyomra, ma először veszek fel nőies ruhát. Jól áll és rájövök, mennyi lehetőség rejtőzik még a szekrényemben. Mióta nem … Olvass tovább