37 év folyamatos önelemzése és önfejtegetése, inkluzíve négy év pszichoanalízis ellenére nem tudom, hogy ki és milyen vagyok, milyen erők mozgatnak, mit akarok, mi alapján kéne meghoznom a döntéseimet. Pedig már annyiszor és annyi mindenre hittem, hogy végre az a válasz. De nem, még mindig nem tudom, mi a magja az egésznek. Annak, aki vagyok és annak aki lenni szeretnék.
A gyerekeknek írt levelem a kórképem. Érzelmi zsarolás és a gyerek-szülő szerepek újbóli felcserélése. A levélben kétségbeesetten és a személyes (magam által kialakított) tragédiámra hivatkozva könyörgök nekik. Ezzel felelősséget raktam rájuk és nem egy erős, egészséges anyaképet mutattam, amire pedig szükségük lenne.
Fel kell végre nőnöm. Nem kapaszkodhatok mindig valaki másba, meg kell tanulnom egyedül lenni. Ha ezt megtanulom, talán egészséges leszek. Ha félelem nélküli életet tudok magamnak kialakítani, akkor nem függök senkitől és másoknak is csak adni, nem tőlük elvárni tudok.