BLOG

„Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!“ Vonalhúzások 1. Részlet első naplómból (2018. nov. 14.): „Tegnap kiderült, hogy a legutóbbi színházi pályázatot sem nyertük meg. Letöröltem a színházi munkáimat tartalmazó honlapom. Elég volt. Sokat próbálkoztam, elfáradtam. Nem engedett be. Folyton kopogtam, csengettem, az ablakát is megpróbáltam egyszer betörni egy kővel, ami nem … Olvass tovább

Másnaposság, lelkifurdalás, kétségbeesés. Gyűlölöm ezt a fajta dekoncentráltságot. A harmadik napja tartó szemináriumból egy szót sem értek és nem is érdekel. Csendre és pihenésre lenne szükségem. Talán ha tegnap este nem iszom annyit, akkor az éjszaka elvégződött volna bennem a tegnapi felfokozott és sűrű nap feldolgozása. És a szégyen sem lenne bennem. Lefekvéskor ugyanis először … Olvass tovább

12:55 Váratlanul olyan intenzív boldogságérzet vett rajtam erőt, amilyet már hónapok óta nem éreztem. Ha igaz, amit remélek, hogy megváltoznak a depressziós és mániás ciklusaim hosszúságai, akkor mostantól a stabilitásra a másik oldalról kell ügyelnem. Fizikailag is olyan állapotba kerültem, amiben nagyon rég voltam. Hihetetlen sok endorfin, kézremegés, szívdobogás. És persze a rettegés, hogy minden … Olvass tovább

Annyi mindenbe kapaszkodtam már életemben. Az ágyrácsba, mikor sikerült először felállnom. A szüleimbe. A testvéreimbe és nagycsaládomba. Barátságokba. Mikor azok tönkrementek, újabb barátságokba. A férjembe. Sajnos a gyerekeimbe is. A szerelmembe. Most mindezek elhagytak és nem lelek fogódzkodót. Csak a cigarettába kapaszkodom és a nyugtatóba. Magam szeretnék a fogódzó lenni. Ha sikerül, akkor mások is … Olvass tovább

Kétségbeesetten kapaszkodom a cigarettákba. Tegnap egész nap másnapos voltam, így nem hasított annyira a valóság. Ma reggel kellett ráébrednem. Eggyel közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem, miért nyúl megint a droghoz, aki pedig már leszokott. Mert a függésben megszűnik a múlt és a jövő és csak a jelen van. Megvan élesen a pillanat, mikor Dávid sokadik … Olvass tovább

Szombat 21:02 Mióta egyedül élek, ez az első hétvégém, amit nem tudtam teletömni programokkal. Egyetlen barátnőmnek írtam, hogy van-e kedve találkozni, a többieket már nem mertem zaklatni. Nem ért rá. Rettegtem, hogy milyen lesz, de csodálatos módon végigcsináltam a napot egyetlen nyugtatóval. Egyetlen programként elmentem egy egy órás önsegítő csoportba. (Már másodszorra mentem el, de … Olvass tovább

Nem kell tovább lelkifurdalást keltened bennem. Rémálommá vált az életünk és ennek én vagyok az oka. Nagyon nagy hibát követtem el, és nagyon megszenvedek érte, hidd el. De muszáj tovább lépnünk, tovább élnünk, a gyerekeinkkel foglalkoznunk. Mert én legalábbis beleőrülök abba, hogy egyfolytában csak arra gondolok, hogy milyen jó volt rég, és hogy most a … Olvass tovább

Szia Emil! Mindenképp azzal kezdeném, hogy továbbra is megbántam, hogy eljöttem. Ezt azonban valószínűleg nem lehet már visszafordítani. Az elmúlt 4-5 évben egyre nagyobb távolságot éreztem köztünk. Félidőben felmerült egyszer a válaszút, hogy menjek vagy maradjak, akkor ahogy Te is mondod, kompromisszumok árán, de maradtam. A mai pontból nézve a Veled való kapcsolatomat elfogadva, azt … Olvass tovább

Az estéket szeretem. Vége a napnak, a fájdalomnak, a tanácstalanságnak, önmarcangolásnak. Megérkezem (jó esetben voltam valahol, csináltam valamit), átverekszem magam a négy férfi lakótársam által telefüstölt nappalin, felveszem a fürdőköpenyem, megint áthaladok előttük, mert a fürdőszoba a nappaliból nyílik. Nem nézek rájuk, remélve, hogy akkor ők sem látnak. Megtisztulok. Legalábbis testileg. Fogmosás után felveszem az … Olvass tovább

Sokan mondják, hogy a pokolból talán pont most fogok kiutat találni, amikor egyedül vagyok. Érzek valamiféle erőt, és mintha mióta egyedül vagyok, a depresszióm is megszűnt volna. Talán mert nem engedhetem meg magamnak. Nincs mellettem senki, túl kell élni. Emil mondta egyszer, hogy ha kitörne a háború, azonnal vége lenne a depressziómnak, mert azonnal máshova … Olvass tovább